Toinette (eBook)

„- A grof ur jelenleteben, akinek sietve es toredelmesen mar mindent elmondtam, meg egyszer alazattal bocsanatot kerek a kisasszonytol. A vetseg, amelyet elkovettem, majdnem megbocsathatatlan. Eloszor, mert a kisasszony a grof ur vendege volt. Masodszor, mert semmi okot sem adott nekem arra a feltevesre, hogy mast lat bennem, mint alazatos szolgajat, aki a grof ur parancsait vegrehajtja. A grof fele fordult:- Legyen szabad meg hozzafuznom, hogy megbocsathatatlan a vetsegem azert, mert azt mutatja, hogy meltatlan voltam a grof ur bizalmara, ha husz ev alatt nem tudtam megtanulni, hogy ostobasag es gazsag, ha az ember eroszakkal akar olyasmit megszerezni, amit jo szivvel nem adnak neki. Toinette fele fordult:- Ha alazatos bocsanatkeresemet megis a kisasszony laba ele merem helyezni, az csak azert tortenik, mert amilyen gyors volt tegnap a kijozanodasom, olyan mely most a megbanasom es mert hiszem, hogy a kisasszony kegyes josaga eppen olyan nagy, mint ude es fiatal szepsege, amely minden kotelesseget elfelejtetett velem. Toinette mozdulatlanul ult a mely karosszekben. Tudta, hogy ez a kerek szonoklat nagyobbreszt a grofnak szol, de csalhatatlan bizonyossaggal erezte, hogy egy resze neki is szol. Tegnap megvedte magat, tegnap az o akarata ervenyesult, mara tobb lett ekozott a ket kulonos ember kozott, mint egy elszedult falusi leany, akit nem engedtek a vizbe ugrani. Amiota tegnap delben arrol ertesult, hogy Kerbellan ur Del-Amerikaba surrant, azota tobbet tanult, mint az elmult tizenhet ev alatt. A vendegloben tegnap este asszonyokat latott, akik oldalra hajtott fejjel, felsoseges mosolygassal vartak a ferfiak megszolalasat.”