Utazasok emlekkonyve (eBook)

„Miert emlekkonyv?” Azert-e, mert az elmult masfel evtized alatt tobb-kevesebb szerencsevel, szelid kalandozassal, idegenben elo baratok, ismerosok es ismeretlenek eletformajanak meglesesevel, atelesevel mar lezajlott utielmenyekrol tudosit, vagy, remelem, szorakoztat is ez az irasom? Az adatok kozlesekor pontossagra torekedtem, de vegtere is, bevallom, meglehetosen szubjektiv hangvetelu ez a vilagert sem csak utleiras. Konyvem nemcsak szep es erdekes tajak szavakkal festett kepe akarna lenni. Tortenetek, kis novellak is sorakoznak benne: az essexi angol farmer csaladrol, a chicagoi gabonatozsderol, az USA -ban elo jo baratokrol es furcsa figurakrol, a kaliforniai kove valt erdorol, egykori holland „udvarlomrol”, vagy peldaul az „olasz csizma sarkan” tett kirandulasrol. A mar lepergett tizenot ev alatt majdnem ket esztendeig eltem idegenben. S akkor meg nem is szamlaltam erdelyi utaimat. Hiszen, ha szulofoldemet latogatom, nem idegenbe megyek; mulhatatlan erzesem, hogy Erdelyben otthon vagyok. Valojaban itthon Magyarorszagon elek, Budapesten, az Irinyi Jozsef utcaban. Itthon gondolom el leghivebb, orokosen munkara serkento baratom: az iroasztalom mellett, hogy milyen volt mashol, s hogy minden utazasnak, akar szenasszeker tetejen tettem azt, akar vonaton, hajon, autoban vagy repulogepen, mindenik utnak legszebb vege a „hazaerkezes.” E szavakkal inditotta utjara ezt az irasat az azota elhunyt kituno irono, Ignacz Rozsa.